Illyés Gergely politológus lassan tizenhat éve foglalkozik hivatásszerűen a hazai közélet folyamatainak megértésével és értelmezésével. Legújabb interjúnkban lerántja a leplet a román pártrendszer átalakulásáról, az AUR magyarságot célzó, rejtett veszélyeket hordozó stratégiájáról, valamint a Călin Georgescu-féle választási manipuláció ijesztő hátteréről. Emellett abban is iránymutatást ad, hogyan védekezzünk a ránk zúduló médiazaj ellen, és miért elengedhetetlen a tudatos információfogyasztás a mindennapjainkban.

Kezdjük egy rövid bemutatkozással, emellett kérlek, fejtsd ki, mit is jelent pontosan az, hogy valaki politológus!

Főleg manapság merül fel sokszor ez a kérdés. A politológus először is nem politikus. Sokan azt gondolják, hogy én is az vagyok, de nem, viszont hivatásszerűen foglalkozom a politikával. Alapvetően egy politológus sok mindennel foglalkozhat: mehet egyetemi, tudományos pályára, lehet politikai elemző vagy tanácsadó egyes vezetők mellett. Lehet a médiában gyakran szereplő személyiség, de akár olyan is, aki a háttérben marad, vagy kizárólag könyveket ír. Én leginkább elemzőnek és tanácsadónak tartom magam, lassan 15-16 éve foglalkozom ezzel hivatásszerűen. A szakterületem főleg a román belpolitika és az erdélyi magyar politika. Próbálom megérteni és az emberek számára érthetővé tenni azokat az eseményeket, amelyek a mai médiazajban nem mindig átláthatóak. Emellett tanácsadóként diszkrétebben is dolgozom politikusok mellett, igyekszem segíteni a munkájukat tartalmi és kommunikációs szempontból is.

Kicsitől a nagyig szinte mindenki találkozik a politikával, főleg az elmúlt, rendkívül intenzív periódusban, de te szakszerűen foglalkozol ezzel. Hogyan épül fel egy napod vagy egy heted?

Kicsit messzebbről indítok. Annak idején, amikor az egyetemválasztáson gondolkodtam, nagyon érdekelt a történelem. Felvételiztem, be is jutottam, de végül a politológiát választottam. Azt vettem észre magamon, hogy a történelem annál inkább érdekel, minél közelebb van a mához. Így jöttem rá, hogy valójában nem is a klasszikus történelem vonz, hanem a közelmúlt, a politika, a minket körülvevő események. Emiatt már nagyon fiatalon, szinte mániákusan sok hírt fogyasztottam, és ez a mai napig így van. Természetesen az egyetemi évek alatt sokat olvastam, és igyekeztem az elméleti és gyakorlati tudást is magamra szedni, de az a belső késztetés megmaradt, hogy pontosan tudnom kell, mi történik a világban és Romániában. Minden nap tanulok valamit, és tovább görgetem magamban a történetet arról, hogy mi zajlik éppen az országban, vagy mi várható a közeljövőben. Nem tehetünk úgy, mintha ne lenne ránk hatással az, ami Európában vagy a nagyvilágban történik, így azokat a folyamatokat is folyamatosan figyelnünk kell.

Nem telik el úgy nap, hogy ne követném a román politika eseményeit. Ha mondjuk nyaralok, és napközben nem ezzel foglalkozom, este akkor is megnézem és bepótolom a híreket. Az elmúlt 15-18 évben alig történt olyan esemény, amit legalább futólag ne néztem vagy olvastam volna el. Ez ad egyfajta magabiztosságot és helyzetismeretet. Szakmabeliként az is nagyon fontos, hogy próbáljuk lehámozni a médiazajt és az érdekeket. A politika legszűkebb meghatározása a hatalomért folytatott versengés, annak megszerzése és megtartása – ami mindig érdekekkel jár. Nekünk ezt le kell hámoznunk, és fel kell ismernünk, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami csupán másodlagos zaj.

Mit javasolnál az olvasóknak, melyek azok a portálok, ahonnan érdemes tájékozódni? Mi az, ami megbízható, és hogyan szűrhetők ki a felesleges információk?

Egy átlagembertől nem várható el, hogy túl sok időt fordítson a tájékozódásra. Néhány évtizeddel ezelőtt ez úgy nézett ki, hogy az ember este megnézte a híradót egy általa választott csatornán, esetleg előfizetett egy napilapra, amit reggel frissen kihoztak. Az ember elolvasta, és tudta, hogy mik az aznapi fontos történések, mert az újságírók elvégezték helyette ezt a fajta szelekciót. A mai világban azonban ezt a szűrést senki nem végzi el helyettünk. Nekünk kell megkülönböztetnünk a valóst a hamistól, a fontosat az érdektelentől. Ez plusz feladatot ró mindannyiunkra. Én azt szoktam tanácsolni, hogy a sok ellenvélemény dacára bízzunk az újságírókban: válasszunk ki egy olyan minőségi sajtóterméket, vagy akár egy podcastet, ami rendszeresen foglalkozik közélettel, és hagyatkozzunk arra. A legrosszabb, amikor a közösségi médiát görgetve valami a szemünk elé ötlik, de azt sem tudjuk, hol olvastuk. Nagyon sok a dezinformáció, a félinformáció, a kattintásvadász címek sokakat megtévesztenek, hisz rengetegen csak a címeket olvassák el. Inkább egy konzervatívabb megközelítést javaslok: ha nincs időnk több oldalról tájékozódni, olvassunk csak egy forrást, de az egy olyan minőségi felület legyen, ahol hús-vér újságírók dolgoznak, és elvégzik ezt a szűrőfeladatot.

Erdélyben hajlamosak vagyunk csak a nagy nyugati médiumokat hitelesnek tartani, miközben itthon nem alakult ki ez a feltétlen bizalom egyetlen lappal szemben sem. Ráadásul sokan tisztában vannak a magyarországi belpolitikával, rengeteg ilyen tartalmat fogyasztanak, de közben a hazai, romániai politikusok nevét sem tudják. Mit gondolsz erről a jelenségről?

Ez nekem is nagy bánatom. Sokkal könnyebb befogadni a magyarországi politikát, egyrészt mert nincs nyelvi korlát, másrészt az ottani politikusokat közelebb érezzük magunkhoz, többet tudunk róluk. Az erdélyiek nagy arányban fogyasztanak magyarországi kereskedelmi és szórakoztató médiumokat, amelyekben óhatatlanul jelen van a politika is. Ezzel szemben a román csatornák nem igazán mutatnak be minket, erdélyi magyarokat a román többség számára, így egy picit úgy érezzük, idegen testként mozgunk ezen a téren. Ritka kivétel, ha feltűnik egy magyar versenyző egy tehetségkutatóban, vagy az RMDSZ vezető politikusai, akik ott ülnek a parlamentben. Az is tény, hogy a magyarországi politika az elmúlt 16 évben meglehetősen egyszerű volt, nem kellett sokat gondolkodni rajta. A bukaresti politika ezzel szemben jóval bonyolultabb, nehéz eligazodni az ottani eseményeken. Kognitívan sokkal könnyebb befogadni a magyarországit, így mindenki a kisebb ellenállás felé halad. Ennek ellenére itthon, Erdélyben is meg lehet találni azokat a magyar nyelvű tévéket, rádiókat és portálokat, amelyek megbízhatóan tájékoztatnak a hazai politikáról.

Ha már szóba került Bukarest: hogy látod a következő periódust? Most eléggé a feje tetejére állt minden a fővárosban.

Európai, sőt világszinten is jól látszik, hogy a hagyományos pártok elfáradtak. A világ gyorsan változik, és a középosztály úgy érzi, egyre lejjebb csúszik a társadalmi ranglétrán, emiatt pedig dühös. Az emberek azt várják, hogy visszatérjenek a régi, jó időszakok, de a hagyományos módszerekkel ez már nem lehetséges, így folyamatosan csalódnak ezekben a pártokban. Ekkor lépnek a színre az új típusú pártok, amelyek gyors és egyszerű megoldásokat ígérnek a legbonyolultabb problémákra is. Bár szakmai szemmel látszik, hogy ezek a megoldások illúziók, az embereknek szavazati joguk van, amivel élnek is. Olyan változások mehetnek végbe a bukaresti pártrendszerben néhány év alatt, amilyenekre az elmúlt 15-20 évben nem volt példa.

Nemrég olvastam egy hírt, miszerint George Simion felszólította az erdélyi magyarokat, hogy csatlakozzanak az AUR-hoz. Hogyan látod a magyar közösség jövőjét és érdekképviseletét?

Minden politikai közösségnek szüksége van képviseletre, anélkül már nem beszélhetünk politikai közösségről. Az AUR részéről ez nem új próbálkozás; a kampány alatt Székelyudvarhelyen az én utcám is tele volt a szórólapjaikkal. Ami újdonság lehet, hogy hamarosan magyar embereket is beemelnek a soraikba, hogy magyarul mondják vissza ugyanazokat a paneleket, hiszen Simion egyelőre nem tud magyarul. Az érvük az, hogy nincs szükség etnikai pártra, mert a román pártok is tudják képviselni a magyarságot. Ez egy régi módszer, a kommunizmus idején is voltak magyar vezetők a pártban, akik itt hirdették az igét. Tény, hogy sokan csalódtak az RMDSZ-ben a gazdasági helyzet vagy a túl magasra tett elvárások miatt, de látnunk kell a valódi veszélyt. Az AUR soraiban és döntéshozó pozícióiban olyan emberek ülnek – mint Dan Dungaciu, Dan Tanasă vagy maga George Simion –, akik nem ma kezdték a magyargyűlöletet. Nem magyarellenességgel fognak kormányra kerülni, hanem azokkal a szociális ígéretekkel, amelyeket az emberek hallani akarnak, de ha hatalomra jutnak, olyan intézkedéseket hozhatnak, amelyek az elmúlt 25 éves építkezésünket verhetik keresztbe. Elemi érdekünk, hogy az AUR még a közelébe se kerüljön a hatalomnak.

Mi a véleményed a Georgescu-féle esetről? Sok pro és kontra véleményt hallottam a választások törlése kapcsán. Egyrészt a magyarságnak nagyon hasznos, hogy nem ő nyert, másrészt többen úgy vélik: ha ilyet meg lehet csinálni, az a demokrácia végét jelenti.

Ez egy nagyon bonyolult művelet volt. Ajánlom a Snoop oknyomozó portál cikkeit, ők feltérképezték a mögöttes céghálót: volt ott dél-afrikai kommunikációs cég, nagy-britanniai orosz milliárdos cége, és egy GRU-tábornok fiának cége a balti államokban is. Bár Georgescu azt mondta, nulla pénzt költött a kampányra, konzervatív becslések szerint is ez egy 4-5 millió eurós művelet volt. Már 2020 környékén elkezdték bonyolult pszichológiai manipulációs technikákkal felépíteni a hátteret: ártatlannak tűnő, természetgyógyászati vagy spirituális közösségi médiás csoportokat hoztak létre, amelyekbe később szépen bevezették őt. Az egész eset teljesen a radar alatt mozgott az utolsó pillanatig. Mi itt csak egy tesztterep voltunk, a leggyengébb láncszem. Ezt a módszert később nagyobb demokráciákban is be fogják vetni, a világ elemzőintézetei már most ezt a romániai példát tanulmányozzák. Én személy szerint helyes döntésnek tartom az eredmény megsemmisítését. A demokratikus választás alapelve, hogy tisztának kell lennie, itt viszont egyértelműen meghackelték a rendszert olyan eszközökkel, amelyekkel szemben a román állam teljesen eszköztelen volt.

Kinek állt volna érdekében, hogy Călin Georgescu vezesse Romániát?

Szerintem a fő cél nem feltétlenül Georgescu hatalomra juttatása volt. Ez a művelet egy kicsit túl jól sikerült, részben azért is, mert a hazai ellenfelek hibát hibára halmoztak, és rossz jelöltekkel indultak. A valódi érdek a nyugati típusú társadalmak és az együttműködési kultúra meggyengítése, valamint a szabadságba és a demokráciába vetett hit megingatása volt. Azt az üzenetet próbálják sulykolni a társadalomba, hogy a demokrácia egy képmutató világ, ahol valójában nincs is szabadság. Nem hiszem, hogy a mai turbulens világban nehéz lenne megnevezni azt a néhány országot, amelyiknek mindez érdekében áll.

Végezetül: mi lenne az a tanács vagy gondolat a saját élettapasztalataid alapján, amit megosztanál az olvasókkal is?

Mivel jórészt a tájékozódás fontosságáról beszéltünk, azt javasolnám, hogy legyünk igényesek erre is. Ahogy odafigyelünk a személyes higiéniánkra, az étkezésünkre vagy az otthonunkra, úgy azt is szűrjük meg, hogy milyen információkat engedünk be a fejünkbe. A felesleges vagy hamis információkkal ugyanúgy tudjuk szennyezni az elménket. Ez nem azt jelenti, hogy rengeteg hírt kell befogadni – sőt, ezen a téren társadalomként hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára –, hanem azt, hogy amit elolvasunk vagy megnézünk, az minőségi legyen.

 

Keresztessi Csilla