2025 márciusában nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy elkészíthettem életem első megjelent interjúját, amely során Nagy Imrével, a Cassini alapítójával és vezetőjével beszélgethettem. Tavaly elsősorban a cég bemutatására és a jövőbeli tervekre koncentráltunk, míg ma, egy évvel később Imre a cég rohamos fejlődéséről ad helyzetjelentést, megkísérelve egyetlen cikkbe sűríteni azt a megannyi sikert, amelyet mindössze egyetlen év kemény munkája eredményezett.

 

Egy évvel ezelőtt készítettem veled az első interjút, amelyben bemutattad a kolozsvári Perspektíva diáklap olvasóinak a Cassinit (a cikk itt olvasható). Mi minden történt azóta? Kérlek, foglald össze néhány pontban ez elmúlt év legnagyobb eredményeit, sikereit!

Az biztos, hogy rengeteget tanultunk, és ez mind rólam, mind pedig a cégről elmondható. Két mentorprogramban és versenyben is részt vettünk: az egyik az F2F volt, ami egy nagyon nívós, vállalkozói mentorprogram, amely egy pitch-versennyel zárult, és mi sikeresen meg is nyertük. Decemberben pedig a Babeș–Bolyai Tudományegyetem által szervezett Eureka vállalkozói versenyen is győzelmet arattunk. Egy évvel ezelőtt még csak két irodahelyiséggel működtünk: Marosvásárhelyen és Nyárádszeredában voltak irodáink. Azóta már néggyel is rendelkezünk, nyitottunk Kolozsvár és Marosvásárhely főterén is egyet-egyet, és ha minden jól megy, hamarosan egy ötödik helyszínen, Gyergyóban is megtalálhatók leszünk. Azóta a Cassini Podcast is sokkal intenzívebben újraindult. Talán azt mondhatom, hogy mi működtetjük Maros megye legnagyobb podcast-stúdióját, erről a felvételek minősége is árulkodik. Már közeledünk a 30. epizód felé, hiszen kéthetente közzéteszünk egy-egy beszélgetést, amely olyan értékteremtő vagy értékőrző személyeket mutat be, akiktől érdemes tanulni, akiknek az életútját megéri figyelemmel követni. Egyre több követőnk, feliratkozónk, és egyre több megtekintésünk van. Partnerek voltunk több rendezvényen is, ilyen volt a Nyárádmente Fesztivál; a Magyar Államot és a Bethlen Gábor Alapot követően mi voltunk a fő támogatói a LEHET jubileumi cserkésztábornak. A tavaly októberben megrendezett TEDx-en is partnerként lehettünk jelen, egy teljes standot működtettünk, ahol megtalálhattak minket az érdeklődők. Nemrég pedig Dániában voltam egy üzleti úton, amely szintén terjeszkedési és növekedési lehetőséget jelenthet a cég számára. Mindezek mellett maga a diáklétszám és az oktatói létszám az, ami óriásit növekedett az elmúlt egy évben. A legfontosabb dolgok azonban nem változtak: ilyen a 100%-os sikerarány, amire azóta is nagyon büszkék vagyunk. Tényleg mindenkinek segítséget tudtunk nyújtani: kezdve az olyan nehéz esetektől, amikor terápiára van szükség, egészen a nemzetközi olimpiák szintjéig. Tavaly júniusban az egyik diákunk kiutazhatott New Yorkba, ahol részt vett a Genius Olympiadon. Ez egy 10 napon keresztül tartó rendezvény volt, ahová a találmányukat vitték el. Ő 9. osztályosként dicséretben, azaz honorable mention-ben részesült, tulajdonképpen ő az első erdélyi magyar, aki ezen a versenyen labdába tudott rúgni. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan újabb és újabb versenyeredmények születnek: gondolok itt a Vermes Miklós Fizikaversenyen elért szép eredményeinkre, több első és második helyezésünk van az Erdélyi Magyar Matematikaversenyről, gitárversenyeken is jól teljesítettek a diákjaink, valamint több sikeres nyelvvizsgázónk volt a közelmúltban. Büszke vagyok arra, hogy most már külföldi oktatóink is vannak: Budapestről és Franciaországból is vannak partnereink. Nem utolsósorban pedig talán az egyik legfontosabb eredményünk a számos sikeres nyolcadikos és tizenkettedikes vizsgázónk volt a múlt tanév végén.

Amikor 2024-ben megalapítottátok a céget, gondoltad volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyire messzire sikerül eljutnotok?

A cég most 1 éves és 7 hónapos, és talán azt mondhatom, hogy nem. Nem számítottam erre a típusú növekedésre: befektetők érdeklődnek a cég felől, franchise-t készülünk értékesíteni. Olyan gyors ütemben, olyan gyors minőségben növekedünk, amit talán én – főleg a kezdetekkor – még csak könyvekben olvashattam a nagy, amerikai, Silicon Valley-i cégekről. Hiszem, hogy szükség van arra, hogy egy más mentalitással álljunk hozzá, mint ahogyan mások tették előttünk. Őszintén az a véleményem, hogy az értékek, amelyeket képviselünk, juttathattak el bennünket idáig. Én a mai napig azt tartom a legfontosabbnak, hogy a minőség garantált legyen, hogy jó közérzet legyen, hogy jól érezzék magukat a csapattagok. A másik, ami szerintem a siker kulcsa lehet: a csapat. Ebből a szempontból is rengeteget fejlődtünk, nagyjából fél évvel ezelőtt át is strukturáltuk a céget, és azt tudom mondani, hogy mindenki, aki a működésért felel, igazán profi munkát végez, amit kevés helyen lehet felfedezni. Én nagyon hálás vagyok a csapatomért: ha egy közös cél érdekében dolgozunk, és mindenki egyetért a vízióval, akkor garantált a siker.

Véleményed szerint mi a legfontosabb a fejlődéshez? Minek köszönhető, hogy rövid időn belül ilyen jelentős eredményeket érhetett el a Cassini csapata? „Mi a titok?”

Attól, ahol én elképzelem a céget hosszú távon, még messze vagyunk, de szerintem a konzisztencia az, ami elengedhetetlen. Én mindig is annak voltam a híve, hogy folyamatosan tanulni kell. Sikerült olyan programokhoz csatlakoznom, ahol engem a mai napig mentorálnak, ahol nálam sokkal tapasztaltabb emberek készítenek fel arra, hogyan is kell különböző problémákhoz hozzáállni. Véleményem szerint a kitartó és folyamatos munka a „titok”, de továbbra is azt mondanám, hogy a csapat az, ami mindenképpen előreviszi a céget.

Ha változtatnod kellene valamit az elmúlt év történésein, mi lenne az? Van-e bármilyen tekintetben hiányérzeted?

Még több időt szánnék arra, hogy közösséget építsünk, tehát még több időt töltenék a csapattal, bár szerintem így is jól összekovácsolódtunk. Nemrég tanultam meg, hogy egy igazán jó munkaerőt elengedni a legnagyobb hiba, tehát szinte bármit érdemes megadni azért, hogy egy jó csapattag maradjon. Változtatnék-e a céges dolgokon? Adminisztratív szempontból talán lenne olyan, amit lehetett volna okosabban csinálni; talán lett volna olyan szerződés, amit precízebben megírhattunk volna, talán van olyan projekt, amit operatívabban is kivitelezhettünk volna, de összességében nem bánom, mert ezekből is rengeteget tanultam.

Melyek a jövőbeli terveid? Mit gondolsz, egy év múlva hogyan fog kinézni a Cassini?

Amiben biztos vagyok, hogy növekedni és stabilizálódni szeretnénk. Tehát a cél az, hogy bárkinek Erdélyben a magyar anyanyelvűek közül – és hosszú távon ez a más anyanyelvűekre is igaz lesz –, akinek eszébe jut, hogy magánórára szeretne járni, az első opciója a Cassini legyen. Ez együtt jár a csapat további fejlesztésével: növelnünk kell a csapat létszámát, és új irodahelyiségekre is szükségünk lesz. Van egy nagyon komoly, profi webapplikációnk is, amelyet szintén szeretnénk fejleszteni. Az elkövetkezendő évben tehát minden szempontból gyarapodni és erősödni szeretnénk.

Ha meg kellene fogalmaznod egy végső célt, mi lenne az?

A végső célt talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy minimum országszerte, de akár nagyobb szinteken is, Európa-szerte jelen legyünk, terjeszkedjünk. Én azt szeretném, hogy a módszertan, az elképzelés és a hozzáállás, amivel mi dolgozunk, növekedni tudjon. Fontos részlet, hogy az irodáink műemlék épületekben vannak, Nyárádszeredában is egy Kós Károly által tervezett helyszínt tudhatunk a magunkénak. Tehát a kultúra őrzése mindenképpen alappillére a cég irányelveinek. Én szeretném, hogy az a minőség, az a megbízhatóság, amit nyújtunk, szinte bárhol elérhető legyen, mert szerintem mi ettől vagyunk többek, mint az eddig bevált rendszerek. Azért érdemes egy cassinis foglalkozást választani, mert nálunk a szülők biztonságban tudhatják gyermekeiket; a tanárok is tudják, hogy a számláik rendben vannak, és az eszközökből sincs hiány: a legújabb digitalizált eszközöket használhatják, online lehetőségeink is vannak; a diákok olyan ingergazdag környezetben tanulhatnak, ahol okosasztalok, okostáblák és VR-szemüvegek állnak a rendelkezésükre.

Összességében mi az, amire a legbüszkébb vagy az elmúlt év tükrében?

A cég vezetőjeként talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy olyan csapat áll mellettem, amelyre bizalommal támaszkodhatom. Büszke vagyok arra, hogy sikerült a saját magánéletemben is egy kicsit rendet raknom, a mentorbeszélgetéseknek, több tanácsnak, és persze a csapatnak köszönhetően jutottam el odáig, hogy most már nem napi 16 órát dolgozom, hanem ezt leredukáltam hétköznaponként 12-re, szombaton pedig  6–8 órára, a vasárnapom pedig teljesen szabad lehet. Erre nagyon büszke vagyok, mert így újra eljárhatok mozogni, időt tölthetek a barátaimmal, újra visszatér a magánéleti rész az életembe, ami hosszú távon elengedhetetlen ahhoz, hogy egészségesen tudjam működtetni a szervezetet. Büszke vagyok a diákjainkra, a tanárainkra, tehát tényleg egymást érik a szebbnél szebb eredmények: nem győzünk annyi videót készíteni, hogy bemutassuk az összes sikerünket. Büszke vagyok arra is, hogy most már nemcsak Cassiniről beszélhetünk, hanem ez kiegészült új szervezetekkel, új tevékenységi körökkel, új projektekkel, amelyek szintén hasonló célt szolgálnak.

Fogalmazz meg egy tanulságot vagy egy tanácsot az olvasók számára a tapasztalataid alapján!

Talán a L’ecsó című rajzfilmben hangzott el egy idézet, amelyet kiemelnék: „Sem az álom nem lehet túl nagy, sem az álmodó túl kicsi.” Ha az álmainkból célt tudunk kovácsolni, akkor ez bárhová eljuttathat bennünket. Tűzzünk ki egy szép álmot, amellyel értéket teremthetünk, álmodjunk róla, utána alakítsuk át célokká, fogalmazzuk meg, hogy meddig és mit szeretnénk elérni, és ültessük gyakorlatba! Az lenne a tanácsom, hogy kitartás és munka párosuljon az álmok mellé, így lehet szinte garantált a siker.

 

Bár Imre legutóbbi gondolata az interjú kitűnő végszava lehetne, ezt a történetet, ezt a beszélgetéssorozatot még korántsem tekinteném lezártnak. Biztos vagyok benne, hogy egy év múlva egy hasonló interjú keretein belül megannyi sikeres tevékenységről hallhatunk majd.

Végszó helyett tehát: folyt. köv.

 

Keresztessi Csilla