Gombos Domokos 2025 januárjában csatlakozott diákként a Cassini csapatához. Tanáraink – dr. Dálya Gergely, Nagy Imre és Balizs Róbert – lelkesen segítik útját, eredményei önmagukért beszélnek: Domokos az elmúlt időszakban több rangos nemzetközi versenyen is sikereket ért el. A mostani interjúban nemcsak élményeiről és tapasztalatairól mesél, hanem olyan érett és megfontolt tanácsokat fogalmaz meg, amelyek minden diákunk számára példaértékűek lehetnek.

 

Kérlek, mutatkozz be röviden! Mi az, amit mindenképpen fontos tudni rólad?

16 éves vagyok, és már előkészítős korom óta a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja vagyok. A hobbijaim közé tartozik a gitározás és a sportolás. Nagyon kompetitív embernek tartom magam az élet minden területén, éppen ezért előszeretettel veszek részt iskolai versenyeken, de a küzdősportok területén is kipróbáltam magam.

Vissza tudnál emlékezni, mikor találkoztál először a csillagászattal?

Ez még kétéves koromban történt, amikor édesanyám felolvasott nekem egy gyermekenciklopédiából. Viszonylag hamar: négy és fél évesen meg is tanultam olvasni. Először egy meséskönyvvel kezdtem, a második olvasmányom azonban már egy emlősökről szóló gyermekenciklopédia volt. Nem sokkal később a szüleim megajándékoztak egy teljes enciklopédiasorozattal, amelynek az ötödik számú kötete az égről szólt. Részletesen leírta, mi határozza meg az égbolt színét, hogyan alakulnak ki a felhők, majd a Hold és a különböző bolygók bemutatásával folytatódott.  Ekkor hallottam először a bolygókról és a Világűrről. Ez még óvodáskoromban történt. A tudományos világ azonnal magával ragadott, lenyűgözött, hogy számos kérdésemre magyarázatot kaphattam.

Milyen versenyeken vettél részt eddig? Kérlek, mesélj röviden az eddigi élményeidről, tapasztalataidról!

Ez egy nagyon széles paletta. A versenyzést már elemi osztályos koromban elkezdtem. Először egy versmondó versennyel próbálkoztam, ami nem sikerült túl jól, de nem adtam fel. Második osztályos koromban már helyesírási versenyekre jártam, ezt a témát már sokkal jobban szerettem. Egyből tovább is jutottam a verseny országos döntőjére, ahol második helyezést értem el. Szintén ebben az időszakban találkoztam először a  Zrínyi Ilona Matematikaversennyel, amelynek már a nemzetközi szakaszán is részt vehettem. Korán betekintést nyertem a küzdősportok világába is, ezen a téren többszörös arany-, ezüst- és bronzérmes vagyok. Nem sokkal később pedig elkezdtem kémia-, fizika- és biológiaversenyekre járni. Hetedik osztályban az első gitárkoncertemre is sor került. Tavaly részt vehettem a New Yorkban megrendezett, hatalmas presztízsű Genius Olympiad-versenyen, nemrégiben pedig az Athletica Galactica Csillagászati és Asztrofizikai Versenyen mutathattam meg a tudásom.  

Hogyan szoktál felkészülni a versenyekre? Milyen tanulási módszereket alkalmazol? Mennyi időt igényel a felkészülés?

A csillagászat esetében  több kategóriára oszlik a verseny, magán a döntőn is négy rendben versenyzünk. Van egy elméleti forduló, ahol képleteket kell megtanulnunk és alkalmaznunk, ezt követi az adatelemzési rész,  majd egy észlelési szakasz, amely két részre oszlik: távcsöves  és papíralapú észlelésre. Végezetül a planetáriumi megmérettetéssel zárjuk, amelyhez szintén elengedhetetlen a gyakorlati tudás. A felkészülés nagyon komplex, időigényes folyamat, amely rengeteg kitartást igényel. A távcső helyes kezelésére Imre tanított meg. Imrével két alkalommal is kimentünk csillagokat nézni, tőle tanultam meg, hogyan kell szögtávolságokat és  magnitúdókat becsülni. Neki köszönhetem, hogy a verseny utolsó két fordulóján is helyt tudtam állni. A felkészítésemhez Nagy Imre és dr. Dálya Gergely is hozzájárult, az ő segítségük nélkül biztosan nem sikerült volna.  

Mi jelenti számodra a legnagyobb motivációt? Esetleg van-e példaképed?

Miért van motivációm? Mert nagyon szeretem azt, amit csinálok, és ha az ember rajong valamiért, akkor nincs szüksége szabadidőre. A szabadidőm jelentős részét  a csillagászattal és a fizikával való foglalkozás tölti ki. Tulajdonképpen Imre volt az, aki elültette bennem a motiváció magvát, neki köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Az életben nagyon sok példaképem van, és én úgy vélem, hogy minden olyan ember, aki a legapróbb mértékben is  többet tud vagy tehetségesebb nálam, az valamilyen módon a példaképemmé válhat, elsősorban viszont a szüleimet, és Imrét emelném ki.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Mivel egyszerre több versenyre is készülök, az időbeosztással és a prioritizálással szokott meggyűlni a gondom. Mikor pár héten belül több versenyen is részt kellene vennem, el kell döntenem, hogy ezek közül melyik fontosabb, melyikre szentelek majd több időt, és ez hatalmas kihívást jelent számomra.

„Mi leszel, ha nagy leszel?” Mik a jövőbeli terveid? A későbbiek során is csillagászattal szeretnél foglalkozni?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen kevesebb, mint egy éve foglalkozom ezzel a szakterülettel, így még nem tudtam eldönteni, hogy hosszú távon is ezzel szeretnék-e foglalkozni. A lehetőségek között azonban mindenképpen ott szerepel, hogy egyszer talán csillagász leszek.

Véleményed szerint mi a legizgalmasabb a tudományokban, a csillagászatban?

Egyértelműen az ismeretlen és annak feltárása. Tulajdonképpen minden tudományos kérdés megválaszolása újabb kérdéseket vet fel, melyek által egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megismerjük, kik is vagyunk mi, emberek. A csillagászat révén választ kaphatunk arra, hogy mennyi idős a bolygónk, de akár arra is, hogy van-e élet a Földön kívül.

Te hiszel a Földön kívüli élet létezésében?

Ez a kérdés igazából már óvodáskorom óta foglalkoztat. Hiszem, hogy van élet a Földön kívül is, viszont kérdéses, hogy létezik-e más intelligens élet – szerintem éppen ezért izgalmas ez a dilemma. Feltehetően azonban sokáig kell még várnunk, hogy intelligens életre bukkanjunk.

Miért érdemes/hasznos csillagászattal foglalkozni?

Én azt szeretem a legjobban a csillagászatban, hogy megtanít analitikusan gondolkodni, szerintem ez felbecsülhetetlen értékű lehet. Ez egy olyan képesség, amely nem csupán az adott tudományterületen alkalmazható, de a mindennapi élet során is a segítségünkre lehet. Sok olyan dolog van az életben, amit azután értettem meg igazán, hogy elkezdtem csillagászattal foglalkozni.

Szerinted az iskolai oktatás megfelelő hangsúlyt fektet a csillagászati tudás átadására? Mit gondolsz, szükség volna arra, hogy az átlagemberek több tudást szerezzenek a témával kapcsolatban?

Sajnos az átlagember sokszor nincs tisztában azzal, hogy mi is történik a körülötte lévő világban, de persze ezt nem kell olyan szinten tudni, mint a kutatóknak. Ha az iskolákban nem tanítanak eleget a csillagászatról, a diákok általános műveltsége hiányos marad, a tudatlanság pedig gyakran hozzájárul ahhoz, hogy megalapozatlan összeesküvés-elméletek szülessenek. Úgy gondolom, mindenképpen érdemes lenne többet foglalkozni a csillagászattal, hiszen egy igazán szép és izgalmas tudományágról van szó.

Mit tanácsolnál azon diáktársaidnak, akik szintén versenyzésre adnák a fejüket?

Nagyon sok türelem, kitartás és odaadás szükséges hozzá. Két versenyző közül, mindig az fog jobban teljesíteni, aki jobban szereti az adott tantárgyat. Ugyanakkor hasznos tanács lehet a versenyzők számára, hogy ne rémüljenek meg, ha bármely ponton elakadást tapasztalnak. Én ilyenkor hátradőlök néhány percre, iszom egy korty vizet, eszem egy kis csokit, kitisztulnak a gondolataim, és amikor újra a feladatra pillantok, pár percen belül eszembe jut a helyes megoldás. Továbbá kiemelném, hogy előbb vagy utóbb minden befektetett munkának meglesz a maga eredménye. Végül pedig azzal zárnám, hogy ne kívánjunk olyan eredményeket, amelyekért nem vagyunk hajlandóak dolgozni. Ha nem fektetünk kellő energiát valamibe, és nem tartunk ki mellette, akkor nem valószínű, hogy elérjük a kívánt célt.

 

Domokos érett gondolatai és tapasztalatból fakadó tanácsai nem csupán diáktársai, hanem a felnőttek számára is megfontolandóak lehetnek. Hiszem, hogy hosszú és sikeres út áll előtte a tudományos életben, biztos vagyok benne, hogy sokat hallunk még kiemelkedő eredményeiről vagy akár felfedezéseiről. A Cassini teljes csapata nevében mondhatom: büszkék vagyunk tehetséges diákunk odaadó munkájára, megtisztelő, hogy hozzájárulhatunk fejlődéséhez, és újabb lehetőségeket biztosíthatunk számára.

Keresztessi Csilla