Egy hullámhosszon az Univerzummal:
Interjú dr. Dálya Gergely asztrofizikussal

Dr. Dálya Gergely 2022-ben szerzett doktori címet asztrofizikából az ELTE-n, jelenleg a Francia Űrügynökség posztdoktori kutatójaként tevékenykedik. Pályafutása megalapozásában kiemelkedő szereppel bírt a Csillagászati Diákolimpia, amelyen korábban több alkalommal is részt vett, és kitűnő eredményekkel tért haza. A későbbiek során nem csupán felkészítő szakkört szervezett a versenyző diákok számára, hanem egy hiánypótló tankönyvet is írt Bevezetés a csillagászatba címmel.

A beszélgetés során számos izgalmas téma terítékre került. Kiderült, milyen lépések szükségeltetnek ahhoz, hogy valaki űrhajóssá válhasson, felmerült a mesterséges intelligencia reáltudományokban való hasznosíthatóságának a kérdése, valamint dr. Dálya Gergely azt is elárulta, hogy a fekete lyukak esetében a valóság sokkal színesebb a képzeletnél.

 

Kérlek, foglald össze pár mondatban, hogy pontosan mivel is foglalkozol!

Az Univerzumban rengeteg nagyon nagy energiájú esemény történik, mint például két fekete lyuk összeolvadása vagy szupernóva-robbanások. Ezek nemcsak fényt és rádióhullámokat bocsátanak ki vagy olyan információkat, amelyeket a távcsövekkel észlelni tudunk, hanem megrezgetik magát a téridőt is. Ezt a rezgést hívjuk gravitációs hullámnak. Ez a rezgés fénysebességgel terjed felénk az adott fekete lyuktól vagy neutroncsillagtól. A mi feladatunk, hogy ezeknek az észlelésével megpróbáljunk minél többet kideríteni arról, hogy mi bocsátotta ki ezeket, mi a forrásuk. Továbbá, hogy megállapítsuk, mindez hogyan hasznosítható a kozmológia területén, vagyis ennek a segítségével, hogyan tudjuk az Univerzum egész fejlődését leírni, és esetleg megmondani, hogy mi lesz a Világegyetem sorsa a jövőben. 

 

Ez nagyon izgalmas és komoly, felelősségteljes feladatnak hangzik. Már gyerekkorodban is az volt az álmod, hogy ezzel foglalkozhass, esetleg te is űrhajós szerettél volna lenni, mint a legtöbb kisfiú? Hogyan váltál asztrofizikussá? 

Én nagyon sok minden szerettem volna lenni: először régész, majd genetikus, azután fizikus és végül csillagász. Még 15 vagy 16 éves koromban az egyik tanárom elvitte az osztályunkat egy csillagvizsgálóba, ekkor nézhettem először távcsőbe, ami fantasztikus élmény volt számomra. Először a Jupitert láttam a körülötte keringő holdakkal. Maga a Jupiter távcső nélkül is észlelhető, viszont a holdjai már nem. Ekkor tudatosult bennem, hogy olyan dolgokat láthatok, amelyeket szabad szemmel nem észlelhetnék, és még azt is ki tudom számolni, hogyan mozognak ezek a holdak, majd le is ellenőrizhetem, hogy ennyire távoli dolgok esetében is működnek-e a számításaim. Számomra ez az érzés szolgált hajtóerőként.  

Azon, hogy űrhajós legyek, nem is gondolkodtam egészen 2021-ig, amikor a magyar kormány bejelentette, hogy lesz egy új magyar űrhajós. Ekkor indult a Magyar Űrhajós Program (HUNOR). Úgy gondoltam, hogy ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, ezért belevágtam. Bejutottam a legjobb 25 jelölt közé, azonban a legjobb 8-ba már nem kerültem be. Ennek ellenére óriási élmény volt számomra. Többször is voltam az Európai Űrügynökségnél, és részt vehettem állásinterjún igazi űrhajósokkal, akik már jártak odafent. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a programnak, és személyesen is megismerkedhettem az űrhajósokkal, akikre nagyon büszke vagyok. 

 

Mit tanácsolnál egy olyan gyereknek, akinek az a legnagyobb álma, hogy felnőtt korában űrhajóssá váljon? 

Az űrhajózás egyre inkább kezd elmozdulni a kutató űrhajósok irányába. Régen Farkas Bertalanék vadászpilótákból váltak űrhajósokká, ekkor még egy kutatónak esélye sem lett volna erre. Manapság azonban sokkal inkább az a fontos, hogy kutatóként, mérnökként, orvosként értsünk azokhoz a kísérletekhez és szituációkhoz, amelyek odafent előfordulhatnak. Az Űrállomás egy mindentől elzárt hely, ezért az ott lévők meg kell, hogy tudjanak birkózni bármilyen szituációval, akár még egy kisebb operáció elvégzésével is. Rengeteg dologhoz kell érteni, ezeket mind megtanítják az űrhajós képzés során, így inkább az a legfontosabb, hogy az ember képes legyen a gyors és precíz tanulásra. Nem az a lényeg, hogy valamiben te legyél a legjobb, hanem az a fontos, hogy minél több területen jártasságot szerezz. Én azt javasolnám a diákoknak, hogy foglalkozzanak azzal a szakmával, amelyik a legközelebb áll hozzájuk, és mellette készülhetnek az űrhajósságra is. Ugyanakkor nagyon fontos a fizikai erőnlét és az egészségre való odafigyelés, meghatározó jelentőségű az aktív életmód, a testmozgás, és természetesen az elme fejlesztése is.   

 

Szerinted a jövőben az átlagemberek számára is elérhetővé válik az űrutazás?  

Biztos vagyok benne, hogy az emberiség előbb-utóbb egy több bolygós faj lesz, és egyre jobban elterjedünk majd a Naprendszerben. Remélem, hogy már az én életem során lesz a Marson egy emberi kolónia.  

 

Hasonló témát dolgoz fel a Mentőexpedíció (2015) című film is. Mennyire hitelesek, tudományosak a csillagászati tematikát feldolgozó filmek?  

Mindenik tartalmaz nem tudományos elemeket is. Talán ezek közül az Interstellar (2014) a legtudományosabb. A film elkészítéséhez a Nobel-díjas Kip Thorne-t kérték fel tudományos tanácsadónak, ő ellenőrizte a forgatókönyv jeleneteit, azonban elmondása szerint bizonyos esetekben még az ő keze is meg volt kötve. Például a fekete lyuk ábrázolása esetében van egy hatás, amit nem vettek figyelembe: ez a vöröseltolódás. A fekete lyuk körül nagyon gyorsan megy az anyag, ezért az a része, ami felénk tart kék színű, a tőlünk távolodó anyag pedig vörös. Tehát valójában a fekete lyuk környezete meglehetősen színes. A fizikusok el is készítették ennek a szimulációját, azonban Christopher Nolan úgy gondolta, hogy az emberek ezt nem hinnék el.  

 

Most már tudjuk, hogy a tudományos filmeknek sem szabad mindent elhinnünk. De mi a helyzet a mesterséges intelligenciával? Véleményed szerint a ChatGPT használata elősegíti vagy inkább hátráltatja az oktatást?  

Úgy gondolom, ez egy olyan dolog, amit már soha nem fogunk tudni megkerülni az oktatásban. Nem az a kérdés, hogy ez egy jó vagy egy rossz dolog-e, hanem sokkal inkább az, hogy ezt hogyan tudjuk használni. Szerintem, amit rögtön meg fog ölni, az a házi feladat. Mostantól semmi értelme, hogy a tanárok házi feladatokat adjanak, hiszen ezekkel a ChatGPT már sokkal könnyebben meg tud birkózni, mint egy átlagos diák. Úgy gondolom, ezentúl az iskolákban már inkább szóbeli feleletek lesznek, ha pedig esszét vagy fogalmazást kell írni, akkor ezt a diákok az iskolában fogják elvégezni és nem otthon. Egy mai diák legalább 10 különböző mesterségesintelligencia-eszközt ismer, míg egy tanár már nem tudna ennyit felsorolni sem. A tanároknak valóban megnehezíti a dolgát, viszont a diákok életét sokkal könnyebbé teszi. A mesterséges intelligencia segítségével bármit sokkal gyorsabban és egyszerűbben megtanulhatunk, mint ezelőtt bármikor. Úgy gondolom, hogy ez velünk fog maradni, és valószínűleg egyre nagyobb részét fogja képezni az oktatásnak.  

 

A reáltudományokban hogyan lehet hasznosítani a mesterséges intelligenciát, abban is legalább annyira jó, mint például a szövegalkotásban? 

Igen, egyre jobb. A Matematikai Diákolimpia kérdéseit a legújabb modell 83%-osra írta meg, ezzel az eredménnyel már ezüstérmet szerezhetne az olimpián. Jelenleg ott tartunk, hogy az összes középiskolai matek-fizikás példát tökéletesen meg tudja oldani, azonban az egyetemi példákkal még nem teljesen boldogul, viszont két éven belül már feltehetőleg ezeket is képes lesz tökéletesen megoldani. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia nagyon hasznos tud lenni a kutatói életben is. Sokkal gyorsabban képes az adatsorok elemzésére és a programkódok megírására, mint én, valamint a tudományos publikációkat is egészen jól meg tudja írni, bár ezek utólag még finomításra szorulnak. A kedvencem az, hogy sokkal könnyebbé teszi a pályázatírást. Egy fizikus minél magasabbra kerül a ranglétrán, annál több idejét elveszi a pályázatírás, ebben viszont nagyon jó a mesterséges intelligencia, így ezzel időt takaríthatok meg, amit a valódi fizikára fordíthatok. 

 

Az eddigi munkásságod során egy tankönyvet is írtál. Ez a könyv miben különbözik a többitől, mi volt a fő szempont az összeállítása során?  

Ez az első csillagászati tankönyv, amit a ’70-es évek óta írtak. A csillagászat az egyik leggyorsabban fejlődő tudományág, így a ’70-es évek óta jelentős változások történtek ezen a területen. A könyvírás ötlete onnan jött, hogy még diákolimpikon koromban, arról kérdeztem a tanáraimat, hogy milyen könyvekből készülhetnék, ők azonban csak ezeket a régi tankönyveket tudták ajánlani vagy pedig a külföldi műveket. Nehéz volt olyan könyvet találni, amely kifejezetten az olimpiára való felkészüléshez nyújt segítséget, és nem egyszerűen csak egy csillagászati ismeretterjesztő könyv. Ekkor határoztam el, hogy mindenképpen írnom kell egy ilyen könyvet, amelyet azóta nemcsak a diákolimpiára való felkészülés során használnak, hanem az egyetemi oktatásban is Szaúd-Arábiában, Szlovéniában és Romániában egyaránt.   

 

Szerinted melyik a leghatékonyabb tanulási módszer a reáltantárgyak elsajátításához?  

Ez eléggé diákfüggő, viszont szerintem az a legfontosabb, hogy ne hagyjunk magunk számára nyitott kérdéseket az anyagban. Nekem mindig azt mondták a tanáraim, ha valamit igazán jól meg szeretnék tanulni, akkor olvassam el a szöveget, és ahol van valami, ami számomra nem tűnik logikusnak, addig ne nyugodjak meg, amíg nem találom meg valahol erre a választ. Manapság is, ha tartok egy csillagászati előadást, a feltett kérdések között biztosan lesz olyan, aminél kicsit még én is megtorpanok. Szerintem a diákok tudják feltenni a legjobb kérdéseket, hiszen ők még nem váltak egy séma rabjává, amely előírja, hogyan kellene gondolkodni a fizikában. Én azt javasolnám a diákoknak, ha valaki a reáltudományokban, a fizikában, a kémiában vagy a csillagászatban elkötelezett, és tényleg szeretné mélyen megérteni a dolgok működését, akkor merjen bátran kérdezni. 

 

Hogyan lehetne újra megszerettetni egy olyan diákkal a reáltantárgyakat, akinek bár az volt az álma, hogy űrhajós legyen, időközben valamiért mégis kiábrándult a fizikából? Hogyan győznéd meg, hogy érdemes folytatni a tanulást? 

Úgy gondolom, ez az egyik leggyakoribb jelenség. Én hiszem, hogy minden gyerek életében van egy olyan korszak, amikor érdekli őt, hogy mi van a Világűrben, és akár űrhajós is szeretne lenni. Szerintem ez mindenkit foglalkoztat, azonban előbb-utóbb sajnos elveszítjük ezt az érdeklődést. A probléma forrása az lehet, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a képletek elsajátítására, mint a fizikai gondolkodásmód kialakítására. Szerintem a fizikában az a legzseniálisabb, hogy a környezet jelenségeit le tudjuk írni egy nagy rendszerben. A gravitáció felfedezése során Newton rádöbbent, hogy ugyanaz az erő, amely leejti az almát a fáról, a bolygókat is pályán tartja. Úgy gondolom, ezeket a felfedezéseket kellene megmutatni a diákoknak, és ráébreszteni őket arra, hogy ha egy dolgot már megtanultak, akkor ugyanazt még sok más különböző helyzetben is fel tudják használni. Fontos lenne bevonni az oktatásba a fizika izgalmasabb területeit is, hiszen eleve ezek érdekelnék a diákokat: a mikrovilág, a kvantumfizika, a kozmológia, a csillagászat. Ha ezekből is megismerhetnek valamennyit, akkor biztosan tartós marad az érdeklődésük, és közben akarva-akaratlanul még a képleteket is elsajátítják. Továbbá kulcsfontosságú lenne, hogy a tanulók minél több kísérletet végezzenek. Ehhez sok esetben még egy felszerelt laboratórium sem szükséges. A csillagászatban is rengeteg kísérletet lehetne végezni, például a diákok távcsővel több napon keresztül megfigyelhetnék a Jupiter holdjainak az állását, majd kiszámíthatnák, hogy ezek milyen gyorsan keringenek a bolygó körül. Ekkor rádöbbennének, hogy az órán tanultak alapján képesek kiszámolni egy távoli égitest viselkedését is. Úgy vélem, ez minden diák számára motiváló volna.  

 

Dr. Dálya Gergely gondolatai nemcsak azok számára lehetnek motiválóak, akik reáltudományokkal szeretnének foglalkozni. A tudományokhoz való lelkes hozzáállása, szerénysége és alázatossága példaértékű lehet az élet és a tudomány bármely területén.

Értékes szavaitól nem csupán az egyetemi előadótermek hangosak, de tudását az Osztálytermen Túl elnevezést viselő YouTube-csatornán keresztül is megosztja az érdeklődőkkel. Mindezek mellett a Cassini csapatával együttműködve aktívan részt vesz a diákoknak szóló olimpiai versenyfelkészítő program szervezésében és megvalósításában is.

Legyél te is olimpikon!