Egy 25 éves családi vállalat vezetése és egy friss tech startup elindítása mellett hogyan marad idő a magánéletre? Zsuzsa szerint nincs nagy titok: minden a szigorú időbeosztáson és a feladatok okos átadásán múlik.

A Cassini podcast legújabb adásában egy őszinte, gyakorlatias beszélgetést hoztunk nektek. Zsuzsa elmeséli, miért akart a biztos háttér ellenére is a nulláról felépíteni egy teljesen saját projektet. Szóba kerülnek a női vezetőket érő kritikák, a mesterséges intelligencia hétköznapi haszna, és persze új applikációja, a Gimmie is, amellyel végre egyszerűvé és legálissá tenné a hazai alkalmi munkákat.

Zsuzsa, nagyon sokan ismernek téged a közösségi médiából és különböző rendezvényekről. Sokan tudják, hogy vállalkozóként tevékenykedsz, de ha röviden bemutatkoznál és kifejtenéd, mivel is töltöd a mindennapjaidat, azt megköszönném.

Egy családi vállalkozásnak vagyok a második generációs vezetője. Szakmailag jogász végzettségem van, jelen pillanatban pedig a cégcsoportunkból kiemelt vállalatok ügyvezető igazgatója vagyok, miközben a csoport többi részét is aktívan koordinálom. Emellett merem állítani, hogy újabban startupper is vagyok. A mindennapjaimhoz hozzátartozik még, hogy a kolozsvári vállalkozónők közösségének egyik alapító tagja vagyok. 

Rengeteg dolgot soroltál fel. Hogyan fér bele ennyi minden 24 órába? Hogyan tudod a cégcsoport vezetését és a civil szférában vállalt szerepedet úgy összeegyeztetni, hogy alvásra és étkezésre is jusson idő?

Hála Istennek nem kell, hogy minden beleférjen egyetlen napba! A cégcsoportot nem egyedül, és nem is direkt módon vezetem, hanem kiváló ügyvezetőkön keresztül; már csak egyetlen céget irányítok kizárólagosan. Nem szoktam egy napra mindent betervezni, és nem is foglalkozom mindennel egy napon belül. Egy nagyon előre meghatározott naptár szerint működöm. Ami oda be van írva, azt igyekszem betartani és nem halogatni. Lényegében ennek a szigorú tervezésnek köszönhető, hogy mindezekkel érdemben tudok foglalkozni.

Már kiskorodtól tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni? Mivel vállalkozói családból származol, ez az út eleve elrendeltetett volt?

Nem tudtam, hogy ennyi mindennel fogok foglalkozni. Én mindig ügyvéd vagy jogász akartam lenni. Amikor elvégeztem az egyetemet, körvonalazódott, hogy a cégcsoporton belül rengeteg a jogi munka, így nyolc évig a cég jogtanácsosa voltam. Ezt nagyon szerettem, de sokat unszoltak, hogy a cégvezetésből is vegyem ki a részem.

Amúgy mindig is nagyon vállalkozó szellemű voltam. Már kiskoromban is kicsi volt nekem az óvoda és az iskola, mindig több dologgal foglalkoztam egyszerre. Két egyetemet végeztem párhuzamosan – a jogot és a közgázt –, közben már bedolgoztam a cégbe, fuvarozás-közvetítéssel foglalkoztam, mert nagyon jól beszéltem németül. Valahogy belenőttem ebbe az egészbe.

Sokan tudják, hogy mentorként is jelen vagy, és a tapasztalataidat átadod a következő generációnak. Melyek azok az alappillérek, amiket a mentoráltjaidnak megtanítasz?

A mentorság számomra hobbi, amit tiszta szívemből csinálok. Mik az alappillérek? Elsősorban a korrektség, a tervezettség és a stratégiaépítés. Ez az, amit a legjobban tudok: a strukturálás, a rendszerekben való gondolkodás és az újratervezés. Ezt, illetve a több mint 25 éves cégvezetői és jogi tapasztalatomat tudom a leghatékonyabban átadni.

Hogy látod, a mai fiatalok, akik a kezeid közé kerülnek, készen állnak a megváltozott munkaerőpiacra? Elég csak a mesterséges intelligencia betörésére gondolni, ami mindent felborít.

Mindenképpen felkészültebbek, mint amilyenek mi voltunk ebben a korban. Sokan azt hiszik magukról, hogy nem tudják a megoldást, de szerintem olyan nincs, hogy „nem tudod”. Mindig abban a helyzetben kell boldogulni, amiben éppen vagy. Ahogy egy évnyi problémát sem próbálsz megoldani egyetlen nap alatt, úgy a cégépítést sem sűrítheted be 24 órába.

Én is kijelölöm magamnak, hogy aznap vagy másnap épp melyik területtel fogok foglalkozni, és ahhoz tartom magam. Mindig egy-egy részt kell „kitakarítani”, és utána továbbmenni. A mai generáció nagyon ügyes: ha ezt a rendszerszemléletet megtanulják, és nem az egészet akarják egyszerre átlátni és megoldani, akkor kiválóan boldogulnak. Nincs mitől tartaniuk.

Említetted, hogy frissen startupper is lettél. Mesélnél erről a projektről? Ennyi teendő mellett mi az az új ötlet, amire azt mondod: megéri az időt és az energiát?

Ehhez egy picit vissza kell mennem a családi vállalkozáshoz. A cégcsoportunk nagyon sokrétű – használtruha-kereskedelem, lakberendezés, dekoráció, korábban fuvarozás –, és rengeteg mindent felépítettünk már 25 év alatt, volt, hogy nyolc cégünk is volt egyszerre. Én viszont nagyon büszke ember vagyok, és sokszor megkaptam a megjegyzést: „Könnyű neked, te csak beültél a szüleid vállalkozásába.” Bár 25 év kőkemény munka után ez már messze nem „beülés”, engem ez nagyon frusztrált. Volt bennem egy makacsság: igenis, én is szeretnék valami teljesen sajátot teremteni! Felmerült bennem a kérdés: vajon a saját álmomat élem?

Három hajtóerő volt bennem az új projekt keresésekor: legyen egy etikus business, legyen nagyon könnyen skálázható, és oldjon meg egy valós, létező problémát a világban. Hónapokig pásztáztuk a lehetőségeket a megfelelő társsal, mire megtaláltuk a megoldást.

És mi lett ez a megoldás? Hogyan lehet egy új rendszerrel megváltoztatni azt a hazai mentalitást, hogy mindenki feketén, papírozás nélkül próbálja megoldani az alkalmi munkákat?

A megoldásunk egy teljesen újragondolt munkaerő-közvetítő platform, amit Gimmie-nek neveztünk el. Ez egy olyan applikáció, ami a rövid távú – egy napos, vagy maximum egy hetes – munkavállalókat köti össze a munkaadókkal. Úgy működik, mint egy fuvarmegosztó app: felteszed, hogy milyen munkára keresel embert, hány órára és milyen díjért, az applikáció pedig megkeresi rá a legmegfelelőbb embert. Ráadásul az egész legális keretek között zajlik, megoldja a papírmunkát és leegyszerűsíti az alkalmazást.

Rengeteg olyan élethelyzet van, amire eddig nem volt jó megoldás. Például egy ismerősöm hívott, hogy kéthetente egyszer le kellene pakolni egy kamiont. Nem akar feketén dolgoztatni, de kit vegyen fel munkakönyvvel havi egy-két napra? Vagy ha valaki elmegy egy hétre szabadságra az üzletből, és kellene valaki, aki csak addig feltölti a polcokat. Ilyenkor nem éri meg három hónapra felvenni egy extra embert. A Gimmie pontosan ezeket a hézagokat tölti ki.

Érdekes, hogy a férjed (Zsolt) informatikus, te pedig jogász vagy, az applikáció pedig pont ezen a két pilléren nyugszik. Vannak már versenytársaitok ezen a piacon?

Nekem is van informatikai végzettségem, ami sokat segít abban, hogy egyáltalán tudjam, mi az, ami technikailag megvalósítható. A jogi részhez egy ügyvédi irodával működünk együtt, hiszen itt elsősorban egy jogi struktúrát építünk fel, amit aztán digitalizálunk.

Ami a konkurenciát illeti: tartunk tőle, hogy a Gimmie talán egy kicsit megelőzi a korát itthon. Nehéz átállítani az embereket a klasszikus, munkakönyves világból egy ilyen rugalmas, gig-economy alapú gondolkodásra. De nem szoktam azt nézni, mit csinál a konkurencia. Amiben mi hiszünk, az mindig célravezetőbb és eredetibb. Minket nem a versenytársak, hanem olyan platformok logikája inspirált, mint a Duolingo vagy a Tinder: a működési elvük, a gamification, a bónuszok, a ratingek és a tapasztalati pontok. Ezt gyúrtuk bele az alkalmazásba. Nálunk nem kell előre fizetni a hirdetésért; csak akkor van fizetési kötelezettség, amikor megtörténik a „hard commitment”, vagyis mindkét fél elfogadta a munkát és a pénz letétbe került.

A célközönségetek főleg a munkaerőpiacra most belépő fiatalokból áll?

Igen, a 16-24 éves korosztály nagyon nyitott erre. Ők azok, akik sokszor húzzák az időt – mesteriznek, doktoriznak –, és közben próbálják megtalálni a helyüket a társadalomban. Viszont meg kell élniük, hiszen mondjuk Kolozsváron beülni valahova már nagyon komoly pénzbe kerül. Ők nagyon hamar el fognak vállalni olyan munkákat, hogy lenyírják a füvet, felszerelnek egy tévét, vagy ablakot pucolnak. Az applikációnak csak bediktálod, mi lenne a feladat, az AI készít belőle egy munkaleírást, a jelentkező pedig a profilja alapján egyből match-elhet párosodhat a feladattal. Minél többet dolgozik, annál több tapasztalati pontot gyűjt az adott kategóriában.

Rengeteg mindennel foglalkozol: cégvezetés, civil szféra, startup, női vállalkozói közösségek. Mik a hosszú távú terveid a következő 10 évre? 

A családi vállalkozásban a jövőben inkább tulajdonosként szeretnék jelen lenni, mintsem operatív vezetőként. Ez nem hátralépést jelent, hanem azt, hogy ügyvezetőkön keresztül koordinálok, és egy szeniorabb pályára lépek.

A Gimmie-vel viszont nagyon szeretek foglalkozni, itt igazán kiélhetem a kreativitásomat. Ami pedig az AI-t illeti: mi már évek óta használjuk. A webshopunkra már két éve mesterséges intelligenciával gyártjuk a tartalmat. Ezt a vonalat nagyon fejlesztem, mert hihetetlen változások jönnek. Az iparosodás óta nem volt ekkora ugrás, és szerintem jelenleg egy komoly gazdasági válságban is benne vagyunk. Sokan félnek, hogy az AI elveszi a munkákat, de az applikációnk hátterében például olyan szerződéskötési és párosítási feladatokat végez el másodpercek alatt, amit emberi erőforrással (100 emberrel) képtelenség lenne levezényelni. Jobb tudni és érteni a működését, mint homokba dugni a fejünket.

A női vállalkozók körében is fontos szerepet vállalsz, emellett a Hungarian Business Leaders Forumban is mentor lettél. Női vezetőként ért negatív megítélés a karriered során? Furcsa módon azt hallani, hogy ezek a kritikák sokszor épp a nők részéről érkeznek.

A tavalyi bostoni, Harvardon tartott női vezetői képzésen a külföldi résztvevők arról meséltek, mennyire el vannak nyomva Amerikában a multinacionális cégeknél, és mennyivel jobban kell teljesíteniük, mint a férfiaknak. Én álltam, és csak néztem, mert itthon ezt sosem éltem meg. Egyrészt egy nagyon karizmatikus édesanyám van, aki hatalmas cégeket épített fel, így nekem természetes volt, hogy egy nő pont olyan vezetésképes, mint egy férfi. A férfiak részéről soha nem éreztem, hogy ne fogadnának el.

Ami viszont volt – és igen, főleg anyukák részéről –, az a kritika: „Vajon ennyi munka mellett mennyit foglalkozik a gyerekeivel?” Hát képzeljék el: sokat! A nap 24 órából áll, de én szeretem 8-10 óra munka után letenni a lantot. Abban hiszek, hogy legyél hatékony és oszd be a munkádat, ne pedig hajnaltól éjszakáig bent ülj az irodában. Olyan emberekkel kell magad körülvenni, akik legalább olyan jók az adott területen, mint te. Isten őrizz egy olyan cégtől, ahol mindenben te vagy a „tuti”, mert akkor a te képességeidtől függ az egész cég túlélése.

Lassan a beszélgetésünk végéhez közeledve, mi lenne az az egyetlen tanács, amit útravalóként átadnál az olvasóknak?

Képezzék magukat! Olyan nincs, hogy „én nem értem, mit csinál az AI”. Ülj le, és találd ki! Tegyél fel addig „hülye” kérdéseket a mesterséges intelligenciának, amíg a hülye kérdésből jó kérdés nem lesz. Taníttasd magad az AI-jal, fejleszd magad, mert sajnos azok a kollégák vagy cégek, akik nem tartják a lépést velünk ebben az öt-tíz évben, egyszerűen elavulnak. Nem úgy kell tanulni, mint régen, hogy elővesszük a vastag könyvet, hanem használni kell a technológiát. Ha pedig valamit meg akarsz valósítani: tedd be a naptáradba!